Ma voltam állásinterjún. Kb. 45 percig tartott, és szerintem kellően jó benyomást sikerült keltenem. Nyitott voltam, csak egészen minimálisan ideges, de szerintem ez nem volt probléma. A lényeg az, hogy annak ellenére, hogy azt mondták, hogy jövő 7 elején/közepén értesítenek, az interjú után 20 perccel már telefonált a toborzó hölgy, hogy pozitív hírei vannak, megfeleltem az interjún, innentől már a HR foglalkozik velem. Tehát van jobb munkám, és ha jól értettem, akkor napokon belül jön az értesítés mélben. Jó lenne, ha már jövő héten mehetnék (mondjuk hétfőn), mert nem van nagy kedvem dolgozni a jelenlegi helyen. Mondjuk jó zsíros meló :) De nem nekem való, még ha el is fogadom, hogy ez csak egy átmeneti helyzet, és azt tartom szem előtt, hogy ételt csinálok másoknak. Nem. Ez is tud hasznos lenni, gyakorolhatom a türelmet, a látásmódot, de nem ez az életcélom, hogy itt dolgozzak. Másrészt pedig több pénzt kereshetek, ami által több lehetőségem lesz utazni, esetleg támogathatom más, nehéz helyzetben lévő barátaim ilyen jellegű törekvéseit. Múlt héten megtapasztaltam, hogy ez mennyire fontos, és jó.
Mindenesetre most várok, türelmesen (?), hogy szóljanak, hogy mikor mehetek. (Olyan jó lenne holnap úgy bemenni, hogy felmondok ...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése