2009. július 19., vasárnap

Tapasztalat, önfelismerés ...

Újabb dolog, ami mélyen érintett, felismerés magamról. Néha furcsán, vagy nem egészen odaillően fogalmazok. Élőbeszédben. Mondom, ami eszembe jut, és miután kimondtam a dolgokat, veszem észre, hogy hülyén fogalmaztam. És ez még a jobbik eset. A rosszabbik az, ha szólni kell másoknak. A még rosszabb eset az, ha teszem azt olyan hangsúllyal teszem, ami másoknak zavaró lehet, persze én az egészből semmit sem veszek észre. Mert nem figyelek. És ebből persze néha komikus, néha meg drámaibb, kellemetlenebb helyzetek születnek. Magyarázkodni meg utána felesleges, ha nem is lehetetlen. Figyelnem kell ...

Nincsenek megjegyzések: