Egyre inkább érik bennem a gondolat, és az elhatározás, hogy nekem itt semmi keresnivalóm (és ez most értve az anyagiakra), és irány külföld. Nem látom értelmét annak, hogy itt maradjak, Magyarországon. Nem látom azt az okot, ami rábírna arra, hogy maradjak. Ami ma itt folyik, az egyre inkább felháborítóbb, és elkeserítőbb. És ezt nem csak én látom így. Miért van az, hogy van olyan végzős osztály, ahol az diákok 1/3-a azon gondolkodik, hogy felsőfokú tanulmányait inkább külföldön végzi el?
Kb. másfél-két hete kezdtem el azon gondolkozni, hogy külföld. Nem tudom, hogy merült fel, nem is számít. Egyszerűen csak megjelent az ötlet, és azóta ott motoszkál a tudatomban, egyre erősödve. Mikor Anyámnak először említettem, láttam rajta a meglepődést, és egy kisebb ijedtséget. Megértem. De egyre inkább úgy érzem, hogy nincs más választásom. Aztán találkoztam Lúciával, egy régi baráttal. Ő újságolta, hogy közös barátunk, T. megy ki Angliába, és ott keres munkát. Mondjuk nem lepődtem meg ezen. Abszolút megértem. L. kérdezte, hogy én nem akarok menni? Csak pár percet beszéltünk erről, de ez is csak tovább erősítette bennem az érzést, az elhatározást.
Közben egy buddhista barátom hazaért Hollandiából. Azért ment ki, mert korábban dolgozott ott, és gondolta, hogy felveszi azt a nyugdíjpénzt, ami onnan jár neki. Tegnap találkoztam vele, beszélgettünk. Nincs kedve visszamenni, de egyre inkább úgy érzi, hogy ez lesz a történet folytatása. Igazából ez már egy kész terv, nyár végén megy vissza. Megemlítettem neki, hogy egyre erősebb bennem az érzés, és az elhatározás, hogy nekem is menni kell. Így most esélyes, hogy nyár végén, ősz elején én is megyek. Hollandiába. Ez van.
Most el kell kezdenem készülni erre. Pénzt kell valahogy gyűjtenem, hogy ki tudjak jutni. Angolul kell tanulnom, gyakorolnom kell a beszédet, a kommunikációt. Erre kaptam jó ötletet. Van egy külföldi srác a centrumban, aki zsidó, de már évek óta Dániában élt, és most itt él Budapesten. Nagyon jó fej. Na, szóval azt az ötletet adták, hogy beszélgessek vele angolul, sokat. Lehetőleg csak angolul beszélgessek vele. Ez tényleg jó ötlet. Ezen kívül elő kell vennem a nálam lévő anyagokat, nyelvkönyveket, és gyakorolni. Tanulni. Sok angol nyelvű weboldalt is kell olvasnom. Többet, mint eddig. Pl. napilapokat. A The Guardian erre állítólag nagyon alkalmas. Már abból a megfontolásból is, hogy jobban átjönnek a hírek, nincs annyi szűrő, mint itthon. Mindegy, a lényeg az, hogy gyakorolnom kell.
Ezek a gondolatok forognak, járnak mostanában a tudatomban. És ahogy az elején mondtam, írtam, ez az érzés egyre erősebb, egyre konkrétabb. Menni kell ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése