Changes ...

Születésnapom előtt, körül, és után változások történtek az életemben. Volt, ami tudatosan, és volt, amit csak észrevettem, hogy megtörtént. Az egyik, ami tudatos volt, az az, hogy józanabb életet élek. Ez leginkább azt jelenti, hogy nincs szükségem arra, hogy minden nap sörözzek. Hogy nap végén megigyak 2-3 sört, mert megérdemlem. Nem akarom, hogy ez szokásommá váljon. Nem mondom, hogy egyszerű volt, mert eleinte önkéntelenül befordultam a sörös sorok közé a boltokban. Reflex. Megszokás. Mostanra elmúlt.
Elkezdtem odafigyelni, hogy mit, és mennyit eszek. Ez nem azt jelenti, hogy elkezdtem diétázni, esetleg vega/vegán lettem. Nem, az nem én vagyok. Csak próbálok egészségesebben táplálkozni. Több zöldség, gyümölcs, kevesebb édesség, rágcsa, péksütemény. Próbálom beállítani, meghatározni, hogy mi az, ami elég, és mi az, amire szükségem van. Az ember biológiailag mindenevő, és én ehhez próbálom igazítani az étrendem. Szénhidrát, növényi rostok, fehérje, mind szükséges. És ha tehetem, akkor lehetőleg természetes forrásokból.
Elkezdtem többet mozogni. Na jó, most ezen a héten pont nem annyira, de amúgy igen. Többet biciklizek. Amíg ki nem derült, hogy a Postás strand felett esőzések után a Dunába folyik a szennyvíz, és jó volt az idő, addig oda is mentem. Sokat sétálok, csavargok, csak úgy, felfedezem a várost, ahol már 9 éve élek. Ismert, és ismeretlen helyeket. Ha normalizálódik a helyzet, és megoldódnak az aktuális feladatok, akkor talán szeptemberben falmászás is elkezdődik. Végre!
Azt vettem észre, hogy ezeknek következtében több energiám van, frissebbek a gondolataim. Éberebb lettem. Sokkal jobban tudok örülni az apró dolgoknak, amik felett korábban elsiklottam. Akkor is érzékeltem őket, csak kevesebb figyelmet fordítottam rájuk. Nem foglalkoztam velük.
Az elmúlt egy hónapban sokkal nyitottabb lettem, könnyebben befogadok dolgokat, és könnyebben nyitok mások felé. Teljesen idegen emberek felé. Kevesebb a feszélyezettség,amit magamban érzek, illetve kevésbé foglalkozok vele. Nem ragadok le ennél az érzésnél. Engedem, hogy a kíváncsiság győzzön, hogy az erősödjön. Ezáltal egy sokkal érdekesebb, színesebb világot tapasztalok, mint korábban. És ez fantasztikus érzés, tapasztalat.
Júniusban 5 hónap nem meditálás után újra elkezdtem járni a centrumba. Már nagyon hiányzott, és tény, hogy előbb kellett volna mennem. De korábban nem éreztem magam elég erősnek, stabilnak, túlságosan zavarodott, és zaklatott voltam. Idő kellett, hogy lenyugodjak, és átgondoljam a dolgaimat, életemet. Hogy letisztuljon minden, és felállítsak egy fontossági sorrendet. Hogy meghatározzam a prioritásokat. Hogy bizonyos döntéseket meghozzak. És leginkább arra volt szükségem, hogy szembenézzek félelmeimmel. Szembenéztem, majd felismertem, hogy nem engedhetem meg, hogy félelmeim határozzanak meg, és azok irányítsák az életemet. Ezért átléptem rajtuk. Ez nem azt jelenti, hogy megszűntek létezni. Nem. Továbbra is ott rejtőzködnek az árnyékomban,mindenhova követnek, és folyamatosan suttognak a fülembe, duruzsolnak. Csak nem foglalkozok velük. Nem etetem őket. Teszem, amit kell, még ha néha nem is könnyű. És ez megint csak csodálatos, fantasztikus érzés, tapasztalat.
Megint meditálok, folytatom az egyéni gyakorlatomat. Próbálom rendszeressé tenni, hogy haladjak vele, hogy szokássá váljon. Mikor elkezdtem folytatni, nem tudtam, hogy hol tartottam pontosan, nem találtam a feljegyzéseimet. Csak egy régebbit, ami kb. egy éves lehet. A januári értéktől kb. 10000-el kevesebbet. De ez volt az, amit tudtam biztosra. Így onnan kezdtem folytatni, ami meg az felett volt, az ment felajánlásnak. De ami érdekes, az az, hogy sokkal könnyebben megy most a gyakorlás, mint a tavalyi év során bármikor. Nem alszok bele a meditációba, tudok hosszabb ideig folyamatosan összpontosítani, és haladok is. Hogy mik az eredmények? Ezt nem tudom pontosan. Nem tudom, hogy mi minek köszönhető. Nem tudom, hogy mi minek a következménye. Számít? Nem hiszem. Inkább próbálom élvezni az életet, úgy, ahogy van, ahogy jön, változtatni azokon, amiken kell, amiken tudok, a többit meg csak hagyni, hogy történjen, miközben figyelek.
Nem tudom, hogy mi az, ami legközelebb szembe jön, de azt tudom, hogy meguntam félni (kockacukor), és nem akarok többé menekülni. Nem akarok többé menekülni az elől, aki vagyok, aki lehetnék.
És így van ez jól ...