Már kb. 1-2 hónapja elengedtem azt a merev elképzelésemet, hogy hol vagyok, illetve hol nem vagyok hajlandó dolgozni. Így most örülök, hogy van végre ez a meló. Nem számít, hogy milyen lesz, nem számít, hogy mennyire keveset fizet, mert az a lényeg, hogy van. Az a lényeg, hogy dolgozhatok. Nincsenek elvárások, nem ragaszkodok elképzelésekhez. És ez tök jó.
Az is jó, hogy a szanghában bárkinek mondom, hogy hol fogok dolgozni, mindenki örül, hogy van végre munkám, hogy mehetek dolgozni. Nem fikázzák le, hogy hol, hogy mit csinálok (fogok holnaptól). Örülnek velem együtt. És látom, hogy ez őszinte öröm, és nem tettetés, nem ámítás, nem színészkedés. Ezért nagyon hálás vagyok. Sokat segített az elmúlt hónapokban, hogy folyamatosan érdeklődtek, hogy mi van velem, hogy ott voltak, hogy biztattak. Átsegítettek a nehezebb időszakokon, a mélypontokon. Örülök ennek. Amit most érzek leginkább, az a hála. Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése