Tegnap este lehetőségem nyílt arra, hogy megfigyeljem, hogyan működik a tudatom alkoholos befolyásoltság, és a zavaró érzelmek kombinációjának hatására. Nem volt éppen kellemes, mindenesetre azért tanulságos volt. Az Egó folyamatosan nyújtogatta csápjait, hogy megragadja az érzést, én meg próbáltam ezt elkerülni, csak figyelni, hogy mi is játszódik le tudatomban mindeközben. A tanulság az, hogy még van min/mivel dolgoznom bőven, és az, hogy bizonyos elképzeléseket el kell engednem, mert tévesek, és csak zsákutcába vezetnek.
3 megjegyzés:
Ugye a buddhista szemlélet nem csapda? Ugye azért látod, és nevén tudod nevezni a dolgokat?
Nem, nem csapda. A dolgokat látom, és nevén tudom nevezni, nincs ezzel semmi gond. Csak arról van szó, hogy megpróbálom azt, hogy ne ragadjam meg az úgymond "negatív" érzéseket. Ha jön valami zavaró érzés (harag, irigység, féltékenység, stb.), megpróbálok tudatában lenni annak, hogy ez az érzés korábban nem volt ott, és hamarosan nem is lesz ott, elmúlik, közben meg figyelem, hogy hogy is működik a tudatom. Próbálom megtartani azt a gondolkodásmódot, hogy minden, amit tapasztalok, az csak az én nézőpontomból van úgy, ahogy, és más másként tapasztalhatja meg ugyanazt. Alapvetően ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más, ugyanolyan hétköznapi életet élek, csak a hozzáállás, nézőpont. felfogás az, ami kicsit más. Valahogy így.
És ami még szintén fontos, hogy már nem érzem úgy, hogy áldozat vagyok, mindne pusztán csak lehetőség, ahogy felbukkannak a térből, amik mind a fejlődés egy-egy állomásai, építőkövei. Nincs csapda, nincs buktató. Azaz van egy csapda. Kialakult a függőség a meditációval kapcsolatban :) De ez nem káros.
Megjegyzés küldése