Pozsony ...

Múlt vasárnap Láma Ole Pozsonyban tartott tanítást, és mivel nagyon közel van, egyértelmű volt, hogy sok magyar fog utazni, hogy találkozzunk a Lámával, halljuk a tanítást, és áldást kapjunk tőle. Nem tudom, hányan voltunk, de több autó, és egy busz ment az előadásra. Voltak, akik már Krakkóba is elmentek, ők onnan érkeztek. A tanítás alatt sok minden elhangzott, ami pár hónappal korábban is, Pesten, de az a helyzet, hogy bizonyos dolgokat nem árt többször is hallani, a jobb megértés érdekében. És a mi a legfontosabb, hogy ismét lehetett találkozni a Lámával. Ő nem egy személy, hanem tudatunk tükre, megmutatja azokat a lehetőségeket, kvalitásokat, amik bennünk is ott rejtőznek. Ilyenkor létrejön egyfajta kicserélődés. Ezt nehéz szavakkal kifejezni, ezt át kell élni, meg kell tapasztalni.
Amúgy az út is fantasztikus volt. A téli, havas táj gyönyörű volt, nem győztem csodálni szépségét. A hét elején még nem tudtam, hogy hogyan fogok odajutni, a busz, amire lehetett jelentkezni, már betelt, és még nem volt fuvarom sem. Csütörtökön reggel, mielőtt visszaindultam Pestre, még dobtam egy mélt a megfelelő listára, és 5-10 percen belül már jött is a telefon, hogy van szabad hely, utazás lerendezve. Persze ott volt az is, hogy vasárnap reggel adtam le az éjszakás műszakot. Pont ugyanúgy, mint októberben, mikor a Láma Pesten volt. A dolgok, körülmények idén eddig mindig szerencsésen alakultak, a feltételek összeálltak. Gyors alvás, ébredés után összeraktam magam, majd 2kor indultunk a Mammuttól. Azért Győrben megálltunk enni, és mivel utitársaim nők voltak, ők még szakítottak időt némi shoppingolásra is. Ezután folytattuk utunkat. Kb. 7re értünk a helyszínre, ahol kissé meglepődve, de vidám vettem észre, hogy mennyien vagyunk a magyar szanghából. Érkezésünk után nem is hallottam egy ideig mást, csak magyarokat.
Valamikor éjjel 1 felé lett vége a tanításnak (tanítás, kérdések-válaszok, meditáció, menedék, és áldás), utána indultunk is vissza. Én fél4kor értem haza, nagyon hamar el is aludtam, és meglepő módon csak fél12kor ébredtem fel. Pedig ez mostanában nem szokásom. Nyugodt, pihentető alvás volt ez, bár az álmok megen érdekesek voltak közben. És persze ismét tapasztalom azt az emelkedett hangulatot, állapotot, ami ilyenkor jellemző. Spontán öröm, határtalan nyugalom, és egyfajta lendület tapasztalható, érezhető. Valahogy minden jelentőségteljesebb. Ezt az állapotot kell minél tovább tartani, illetve gyakorlással, meditációval erősíteni. Jövő 7en akarom is tartani az inspirációt, 29én beköltözök a Centrumba a szilveszteri kurzus idejére, így rengeteg lehetőségem lesz gyakorolni, főleg az egyéni fő gyakorlatomat, a Menedékvételt, és leborulásokat. Egyébbként is szeretek ott tartózkodni, jól érzem magam azon a helyen. Olyan, mintha otthon lennék. A lényeg az, hogy izgalmas időszak elé nézek. Bár jobban belegondolva az elmúlt hónapok is azok voltak ...