Kiköltözés ...

Ez a pillanat is eljött. Eltöltöttem utolsó éjszakámat ebben az albérletben, összepakoltam cuccaim nagyrészét, már csak apróságok vannak vissza. Aztán szólok haveromnak, és kicuccolás Pécsváradra. Szép volt, jó is, szerettem itt lakni, de most már ebből is elég volt. Igazából már Pécsből is elég volt. Most már menni akarok, el innen, messzire. Még 1 hét, és utazunk.

Asszem még eszek, iszok egy kávét is, mindent átnézek, ne maradjon itt semmi se. Könyvek, ruhák, ez-az. Szinte minden össze van pakolva. Az életem egy kupacban. Hm. Most én is egy kupacban vagyok. Egy kupac Én. Egy rakás Valami. Ami készül arra, hogy továbblépjen. Mindenen. Most éppen Pécsen, a költözésen. Persze, mintha el lehetne itt szakadni is bármitől. Majd utólag levonom a tanulságokat, megnézem, hogy mit tanultam, miből. Volt miből. De most lassan megyek ...