Tegnap ráébredtem, hogy az önámítás csapdájába estem. Tapasztaltam fejlődést magammal szemben, máshogy viszonyulok a dolgokhoz, a világhoz, és önmagamhoz, illetve mindenhez, félelmeim nagyrésze elmúlt, eltűnt, és így úgy gondoltam (persze tévesen), hogy megszűntek a félelmeim, pedig egy alapvető megmaradt. Csak nem találkoztam az érzéssel, tudat alatt elkerültem a helyzeteket, amik kiválthatták volna, így egy téveszmébe ringattam magam. Hiba volt. Most meg kell tennem a lépéseket, amik segítenek abban, hogy felismerjem ennek a félelemnek is az illuzórikus voltát, "üresség-természetét". Különben soha nem fogok kimászni abból a szarból, amit magamnak kavartam ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése