Zavar az Erőben, újra ...

Az egyik legnehezebb dolog számomra az, hogy tudatosítsam magamban, hogy mindenkinek Buddha-természete van, csak még nem tudják. Nehéz akkor, amikor az ember egyik legjobb barátjára késsel támadnak. Nehéz akkor, amikor az embernek ezzel a személlyel még együtt is kell dolgoznia. Nem egyszerű, pedig nem is most volt, hanem már hónapokkal ezelőtt. De nehezen tudok túllépni rajta. Talán azért, mert van némi bűntudatom, hogy nem tettem meg mindent, hogy ez ne történjen meg. Pedig megtettem. Olyat is, amit magamért nem tettem volna meg. Mindezt önzetlenül, nem várva viszonzást. És most tépelődök, rágódok dolgokon, amik történtek, régen, és nem rég, és amiket gondolok, érzek, zavarodottságot okoznak. Van bennem harag, düh, sértettség, és zavar. Miért? Miért van az, hogy az emberek általában abba rugnak bele, akibe nem kellene? Az egésznek nincs értelme ...