Jobsearching ...

Nekiállok/tam munkát keresni, mert ez így nem állapot. Nem várok senkire, hogy mit akar, mit fog lépni. Nem fogom senki nyavajgását hallgatni, nem fogom senki sérült lelkivilágát ápolgatni, nekem is megvannak a gondjaim, és azokat elsősorban megoldanom, nem másokét. Azok majd jöhetnek akkor, ha már kevesebb a problémám, és ténylegesen tudok segíteni.

Jelenleg az egyetlen személy, akinek hajlandó vagyok segíteni munkakeresésben külföldre, az az Öcsém, bár ő inkább Írországba menne, míg én még továbbra is Hollandiát preferálom, de más megoldások is érdekelnek. De menni akarok mindenképpen, itt nem jó. És teszek is végre valamit ennek érdekében. Gyorsan át kell néznem az önéletajzomatm és javítani, majd regisztrálok mindenhol, ahol csak lehet. Nem fogok arra várni, hogy majd mások is lépnek, mozdulnak valamit, mert az eddigiek szerint ha erre várok, akkor várhatok életem végéig. Önállóan kell cselekednem, a magam útját kell járnom.

Ja, ma láttam, hogy Hollandiában műszaki területre van munkalehetőség, márpedig az én profilom igencsak ezzel passzol. Persze minden lehetőség érdekel, de lehet, hogy így jobbak a lehetőségeim, esélyeim. Ha normális fizetést kapok a munkámért, akkor simán, minden gond nélkül dolgozok újra a szakmámban.

Menni akarok, minél gyorsabban, el innen, messzire. Hm. Így kicsit olyan, mintha menekülni akarok, és talán valamelyest még igaz is. De csak ez az út áll előttem, ami járható, a többi vég nélküli zsákutca ...