Lassan kezd kitisztulni előttem az, hogy problémáim gyökere miben rejlik. Céltalanul sodródok, mióta otthagytam a Céget. Nem találtam magamnak olyan dolgot, ami igazán felkelti az érdeklődésemet, ami lekötne, ami valami lendületet adna életemnek, létezésemnek.
Igazából már felmondásom előtt is céltalanul tengődtem, csak a jól megszokott, berögzült rutin, napi gyakorlat volt az, ami miatt bementem dolgozni, és végeztem a munkámat. Azért, hogy ne unatkozzak. És persze a társaság miatt. Az emberek, akik körülvettek, amikor bent voltam, dolgoztam. Volt pár kolega, akikkel el tudtam beszélgetni, akik megértettek valamelyest. Akik nem csak egy fura különcöt láttak bennem. Meghallgattak, és el lehetett velük beszélgetni. Aztán ezt is elvették tőlem, az utolsó 2 hónapban. Azóta csak sodródok, céltalanul.
Nem tudom, hogy mit kellene tennem. Csak vagyok, stagnálok, és nem mozdulok. Nincs semmi, ami előre mozdítana, ami felrázna. Semmi. Pedig kellene, csak még nem találtam meg. Nem tudom, hogy mit kellene tennem, és hogy mit is akarok tenni, csinálni, mivel akarok foglalkozni. Hogy valami értelmet találjak a létezésemnek, életemnek. Vágyaim vannak, csak nem tudom, hogy miként valósíthatom meg őket.
Várok, csak még azt nem tudom, hogy mire? Egy Jelre? Egy Megmentőre? Nem, nem hiszem. Inkább arra, hogy felébredjek, magamhoz térjek ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése