Érzések, gondolatok ...

Minél régebb óta vagyok buddhista, annál inkább csalódok a gyakorló közösség tagjaiban. De tényleg. Ez nem most kezdődött, hanem 2-4 éve. Olyan dolgokat tesznek, mondanak. amiket nem hittem volna. Emlékszem, annak idején úgy gondoltam, hogy azok az emberek, akik ezt az utat választották, rendelkeznek valami szellemi töblettel, hogy értelmesebbek, mint a nagy átlag. Most már látom, hogy ez csak egy téves elképzelés volt. A buddhisták is ugyan olyan emberek, mint a nem buddhisták, alapvetően. Ugyan úgy viselkednek, reagálnak, mint mindenki más. Csak van egy maszk, amit a külvilág felé fordulva viselnek, hordanak, mutatva, hogy mennyire mások, tudatosabbak vagyunk a nagy többségnél. Ezt teszem valamennyire én is, pedig figyelek, hogy ne tegyem, de mégis. Bár az is igaz, hogy én legalább nem próbálok szentként viselkedni. Mert nem vagyok az. Egy ember vagyok, aki megpróbál a Buddha tanításai szerint élni, gondolkodni. Amikor nem sikerül, újra kezdem. Egyéni szinten. És, ami még fontos, nem próbálok másokat tanítani, oktatni, mert nem vagyok azon a szinten, hogy ezt tegyem. Ha kérdeznek, persze próbálok válaszolni, tudásomnak megfelelően. De ennyi. Mindenesetre szeretném leszögezni, hogy nem az Úttal, nem a Tanításokkal, és nem is a Tanítóval van problémám. Továbbra is életem legbölcsebb lépésének tekintem azt a pillanatot, amikor Menedéket vettem, amikor buddhista gyakorló lettem. Ezen nem változtat semmi.